Lehet, hogy megfakultak már az emlékeid kissé a sulis tornaórákról, úgyhogy hadd segítsünk picit. Volt az a néhány perces játék az óra zárásaként, amikor már nem kellett kötélmászásból, zsámolyugrásból vagy tigrisbukfencből teljesítened, a tornatanár is amolyan levezetésnek szánta csak – mégis éppen akkor kezdődött a véresen komoly versengés.
Amolyan Hegylakó-módra a „csak egy maradhat” elvén a legjobban célzó és leggyorsabb reflexekkel bíró diák nyerte a kidobóst. S habár itt nem villogtak a kardok és nem kellett senki fejét sem venni, az egyedül talpon maradt játékos mégis pár percre megdicsőült, és igazi Halhatatlannak érezhette magát.
Az amerikai kidobós, a dodgeball lényege is hasonló, a legnagyobb különbség abban rejlik, hogy itt csapatok küzdenek egymás ellen (partizán kidobós). Minimum háromfős teamekkel indulhat a játék (tehát legalább hatan kell lennetek egy izgalmas dodgeball-meccshez), választanotok kell egy-egy csapatkapitányt, aztán kezdődhet a labdadobálás. Természetesen az a csapat győz, amelyik az ellenfél összes játékosát kiejtette a pályáról.
Túl sok elméleti felkészülést tehát nem igényel a sport (azért a legfőbb szabályokat ismertetik majd veletek a játék előtt), mégis egy hihetetlenül izgalmas, kicsit versengős, kicsit összetartós, ám mindenekelőtt felettébb jó kedélyű egy órát ígér társaságotoknak dodgeball-bónuszunk.
Foglaljatok pályát és éljétek át ismét a felhőtlen játék, a jogosan megszerzett győzelem valódi örömét egy pörgős dodgeballozás során.
Tetszik? Ajánld ismerőseidnek is!